Megfáradtan Azurara falucskában Vila do Conde előtt.

Világítótorony

szelfi az óceán parton

Ez a nap igen hosszúta sikeredett. Megkaptuk az első leckét az Úttól. Reggel hét órakor elindultunk Matoshinosból, átkeltünk a hidon és mentünk medegéltünk, mígnem épen déltájt, már kellően megfáradva betértünk az első bárba. Frissen csapolt pohár sört iszogattunk amikor - mint a füst - hatalmas köd szállt le a partra. Jel volt,de nem vettük. :-) Elindultunk, egy rövidebbnek vélt úton, mert nem akartunk a parti homokban araszolni. Jó öt -vagy talán kevesebb, de többnek tűnő - km után mellénk kanyarodik egy kövérkés tini biciklijével. `you help? You help?' ezt ismételgette,majd visszaküldött bennünket, hogy nem a jó úton haldunk. Néhány m.után megkérdeztünk egy falubelit is. Jól tettük,mert a fiú éppen ellenkező irányba akart elküldeni. Végül megtaláltuk a nyilat és jópár km kitérő után érkeztünk mg Vila do Condeba.

Később küldöm a képeket,de most mosás, fürdés és a vacsora kövwtkezik.

A tenger parton

1. Átmentünk a mozgó hídon,szó szerint és átvitt értelemben is. A képeket amiket készítettemnemvagyok képes feltölteni. A fizetett rouming jól kitolt velünk,rendszeresen letilt. Megpróbálom free wifi-n'ha találok. Az első kávet fogyasztva pihenünk egy parti kávézóban

Első nap a Portugál úton

Elmondhatjuk mi is:,végre megérkeztünk Portóba, aSé katedrálisban megkaptuk a credencialt és az első pecséteket,

útra készen...

Anikó és Gábor újra útnak indul...

Gergely István

"ÚTON
Körülöttem fém-üveg buborék.
Alattam aszfalt, felettem az ég.
Előttem semmi, mögöttem senki.
Egy fontos csak: menni, menni, menni.
Nem nézni, honnan, nem tudni, hova,
nem tudni, mi vár, tor vagy lakoma.
Lényegtelen, mitől vagy kiért futsz,
közömbös, hogy tönkre vagy célba jutsz.
Mindegy, a Nap miért merül éjbe,
s hajnali Hold hogyan hullik fénybe.
Hogy valakinek valakit jelent
a jellegtelen, jelentéktelen,
útmenti csokor s a kopott kereszt,
megfog – egy kanyarig még nem ereszt.
Az is kérdés, egyszer is élek-e,
de ha kettő volna, négy kellene,
s a harmadiknál sírnék, mint gyerek:
már csak egy van, most hová legyek?
De megélni csak egyet adatott.
Hogy meddig tarthat, rejted a napot.
Oldalra és hátra is kell néznem,
hogy ha kiszállok, tudjam: Én éltem."

Augusztus 30-án repülővel Portóba