Úgy tűnik ahogy az zsákokat a hátunkra vettük a szorongások,félelmek lassan elmaradnak. Nem terveztünk mára nehéz menetet, nincs már semmi teljesítménykényszer_ Nem indultunk korán, az előzőekkel ellentétben. 7:20-kor vettük fel a botokat és kényelmes léptekkel elhagytuk a várost.A nap már készülődött kibújni az Alto Perdon csúcsát borító sűrű fekete felhők mögül. Az éjszakai viharos szél már alábbhagyott. Éppen útra való idő készülődött. Néhány km után némán lépdeltünk gondolatainkba merülve, már csak az ösvényt borító kőzuzalék ropogása hallattszott a bakancsok alatt. Meditatív reggel. Így értünk be Puente la reina /a királynő hídja/ városkába.Rövid pihenő, majd felkerestük a "szent Kereszt" templomot, a nehézajtót benyomva sötét, dísztelen terembe léptünk.Jobbra egy keskeny lőrésszerű ablak alatt a Szűzanya kicsiny kőszobra, a bal oldalon egysze
rű kereszten Krisztus néz le ránk. Elmélyültünk. Jó volt. Folytattuk utunkat az 1000 éves kőhídon át. Rövid eszmefuttatás az akkori és mostani építészetről, mi fog megmaradni a maiakból 1000 évig?! Elcsendesedve ismét a mai napra vállalt P.K. gyógyulását kívánva tettük elnehezült lábunkat egyiket a másik után. Kiemelkedve a folyó völgyből elértük Manerut. Megérdemelt pohár sör mellől hívtam Anyukámat. Itt is körbejártuk az iglesiat,de az ajtó zárva volt. Márcsak 2 km Ciraqui xmonda moaolyogva egy helybeli hölgy. Elidultunk hát kedvenc városkánk felé,lesve mikor tűnik fel a hegy tetején mint ékköves korona a festői városka, egymás hegyén hátán épült középkorú házacskáival. Jól sikerültek a távoli képek,ám közelre érve ormótlan társasház tűnt fel tönkretéve a látványt. Elértük a zarándokszállást.Bejelentkezés, zuhanyozás, mosás,pihenés- mindennapos ceremónia. :)
Hosszú-hosszú alig emelkedő lankás úton haladtunk 12km-t anélkül,hogy települést elértünk volna Végül csak elértük Los Arcost. A gyönyörű katedrális most sem volt nyitva Még jó hogy vannak emlékeink 2004_ből. 
Közel 6 km. megtétele után érkeztünk Lorcaba. Innen küldtem képeket a facebokra. Offenbach zenéjére kellemesen megreggelitünk. A szokásos: cafe con leche és chroisson. Itt már meg kellett osztoznunk az utolsó süteményen. Villaturta volt a köveztkező pihenő. Itt már éreztük,hogy lassabban haladunk a kelleténél. 25.3 km volt a mai tervezett etap.
Valaki feláldozta a fél nadrágszárát hogy felhívja a figyelmet a gyors sodrású patak gyógyító vizére nem hagyhattuk ki. MegáztaTtam a fájó lábamat is, de csak Estelláig tartott a jó hatás. Ott benyomtam a bakit a zsákomba,szandiban araszoltam az irachei borkútig.
