Barcelosban vagyunk. Megnézheted a térképen. Köszönöm Zsuzsikának, hogy feltette. Reggel pihenten ébredve,rutinos pakolás után elsők között indultunk el. A zsák még könnyű volt, a szívünk szabad, feszültség és teljesítménykényszer nélkül, még sötétben indultunk. Egy új nap, új lehetőség, hogy tovább keressük azt az utat ami "az igazság és az élet". Mikor már azt hiszed rátaláltál és haladsz rajta mintha aTe utad lenne... valami eltérít...kis bosszúság, bántás vagy bántódás... lehervad a mosoly, megtörik a hited /hogy a jó úton haladsz,hogy ez az Élet/ Rosszat szólsz,vagy semmit,hogy a másik is érezze nincsen minden renben. Aztán a hajnali derengés -mint a nap a sötétet-rosszkedved árnyait elzavarja. Semmi baj. Megvan jel.  Követjük felderülve a sárga nyilakat. Kiért megyünk ma? kérdezi Gábor. Menjünk magunkért. Értjük mind a ketten. Saõ Pedro de Rates után néhány km-re elértük PedraFurada kisfaluban Antonio kocsmáját. Itt találkoztunk Istvánnal és a párjával, aki szerintem Mónika,deGábor szerint Boginak nevezte magát. István több hólyagot is szerzett a talpára,elláttuk tapasszal és kéretlen tanáccsal. :-)  :-)  Reméljük használnak majd. Tovább haladva alig vártuk,hogy elérjük azt a kis kápolnát ahol hat éve Gábor előtt felfénylett a föld és rátalált arra a pici Mária érmére ami aztán Anyának adott. Apáinkra emlêkeztünk, gyertyát is gyújtottunk. ......Gondolatainkba mélyedve értü el Barcelinost'majd át a hídon Barcelosba. Alberge, fürdés, mosás,pihenés. ...Most itt ülünk egy bárban -a wifi miatt-de nem beszélünk,mert én pötyögtetek, Gábornak nincs kihez szólni. Na majd most, ha befejeztem :-)