Egy nehéz nap

A mai nap utikönyvünk szerint a legnehezebb. 405 m szintkülönmbség! Ha ez a legnejezebb  az úton,akkor ezt ajánljuk fel a barátainkért, a betegeinkért, a beteg barátainkért. Brierley szerint varázslatos ez a mai út, mrt több, mint felét  hegyi ösvényeken tesszük meg.
Éjszaka keveset aludtam. Számoltam a harang ütéseit míg végül fél 6-kor szedelőzkedni kezdtem. Összenyaláboltam a hálózsákot és mindent ami rajta volt,hogy odakinn  - a többi alvót nem zavarva, majd bepakolom a zsákot. Valami nagyot koppant, reméltem nem én ejtettem el valamit. Gábor elmesélte később, hogy szépen eltervezte hogyan fog a legnagyobb csendben összepakolni,és felöltözni. Először a telefont menekítette az ingzsebébe,hogy aztán a polcon lévő holmiját a zsákba gyömöszölve halkan kiosonjon. Majd mégis úgy döntött a éjjeli rövid nadrágját hosszúra cseréli.A nadrágot félig felhúzva, lábával keresni kezdte a szandálját.Persze nem lelé, lehajolt Ekkor csúszott ki telefon és nagy zajjal a földre hullott. Hat óra 20 perckor léptünk ki a kapun. Még sötét volt. Eszünkbe jutott a hat évvel ezelőtti hajnal.

 Hirtelen egy kutya ugrott elő és rátámadt Gáborra. Hiaba emelte fel követ,hogy megdobja, nemtágított. A bot azonban lecsendesítette.