Tegnap vegul elerkezett a 7 ora es elindultunk vacsorazni. A zarandoktarsak elottunk "huztak" befele "mint a pingvinek" mondta Gabor, mezitelen labszarral, strandpapucsban, esoponcsoban. Latasbol mar mindenkit ismerunk, aki odajott a vacsorara. Egyhangulag es gondolkodas nelkul caldo gallego-t es chuleta cerdo-t, postrenak pedig tarta Santiago-t rendeltunk. nagyon finom es hatalmas adag volt. Ehes zarandok is nehezen birkozott meg vele. Vacsora utan harangszo hivott bennunket az iglesiaba. Zarandokmise volt, helyiekkel es peregrinokkal. A vegen az atya kihivott bennunket elore. A helyi lakosoknak "beintett" es nagyon szep camino eneket enekeltek nekunk,majd aldas utan szetszeledtunk. Visszamentunk a szallasra, nem votunk tobben 5-nel. A ruhank nem szaradt. Talaltunk egy hordozhato gazkalyhat. Gabor beuzemelte. Igy ejszaka nem faztunk, de reggel nedvesen szedtuk ossze a kimisott ruhainkat. Gabor mikozben azt kerdezte "nem fog megegni? es en azt valaszoltam:de igen!" rateritette az atletainget a gazkalyhara, ami 2 perc alatt meg is egett.
Rovidnadragban,Gabor pedig nedves nadragban vagtunk neki a mai utnak. Szerencsere nem esett az eso, de nem volt melegunk. Tobbszor is talakoztunk az ismerosokkel, hangos Hola! Buen camino! kialtasokkal koszontottuk egymast. Gabor mindenkinek visszakialtott, hogy Hola Santiago! nagy nevetes volt a valasz. ma mar mindenki izgatott, hiszen csak egy nap van hatra es megerkezunk. Mi is egyre tobbszor hozzuk fel beszelgetesek kozben a hazautat.
Ma ujabb "szent viragot" szedtem, mert amit az ut elejen gyujtogettem, rajottem, hogy nem az igazi. Ot evvel ezelott tul koran ertunk be Arzuaba es nem akartunk ott maradni, ezert tovabb mentunk, de elneztuk a hostel fele a leterot es nem talaltunk a szallast. Nem baj mag megallunk Sta Irene albergeben mondogattuk. Az eso is eleredt. Nagyon faradtak voltunk mar. Eszunkbe jutott az a csanem 20 evvel ezelotti elmeny, amikor Andriska az unokaocsenk egy kirandulason teli torokbol fujt egy akkor divatos notat, aminek a refrenje Hello Iren (vagy valami hasonlo) volt. 4 eves kisfiu leven, tiszteletlennek erezte, hogy csak ugy "leirenezze" ezert, ugy enekelt, hogy: "Hello Irenke neni". no ez asztori jutott eszunkbe es jot nevettunk rajta. Santa Irenet ezt kovetone folyamatosan Irenke neniztuk. Nem is adott szallast! Mire odaertunk mind a ketto megtelt. banatosan bandukoltunk tovabb, mar esteledett. Ekkor jutott eszembe amit vahahol olvastam, hogy az osi kelta hagyomany szerint ha bajban vagy es segitsegre szorulsz, ebbol a bizonyos sarga viragbol kell elegetned egy keveset, es megkapod amit kersz. Az ut mellett eppen talaltam belole, elovettuk a gyufat es nagy nehezen (esoben, szelben) meggyujtottuk. Nem kellett 200 m-t sem mennunk, es egy hostel elott altunk meg. Ablakok sotetetk, ajto zarva,de bekopogtunk, szivelyes fogadtatasban reszesultunk, kis szobat kaptunk, furdoszobaval!! meleg radiatorral!! Vigyazunk azota nehogy tiszteletlenek legyunk. Most a Sta Irene Alberge zarva van tatarozas miatt,nem is probaltunk arra menni. Pedroso/Arca do Pino-ban a Porta de Santiago Albergeben vagyunk. Ez a falu nagyon sokat fejlodott miota itt jartunk. Ez a szallas sem regen epult. Tiszta, kenyelmes, de nincs konyha. Elmentunk hat ebedelni egy pulperiaba. Nagyon finom volt a polip, Gabor pedig ropogosra sutott zold pimientot ebedelt, vastagheju, suru kenyerrel, 1-1 pohar sorrel oblitve le. Most aztan csak sohajtozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése