Boente

Hat ora elott elindultunk a casa domingo nevu szallasrol. Meg alig pirkadt. lampaval kellet a jelet megkeresni. Gyorsan haladtunk a mely szekeruton a sejtelmes erdoben. Korben varjak karogtak korulottunk. Majd furcsa vijjogas kovetkezett. Ez kis ido mulva megismetlodott, kozel s tavol ismeretlen neszek vettek korul bennunket. Megszaporaztuk a lepteinket, kinosan felnevettunk " ¿a boszorkanyokban nem hiszunk ugye?... de biztosan vannak!"  Mire kiertunk a meseerdobol kivilagosodott. A varazslatos hangulat eloszlott, banatosan bandukoltunk tovabb, azon tunodve, ami ezen az uton nap mint nap elo-elobukkano gondolat, hogy   ¿mit is keresunk mi itt? nem keressuk a tobbi zarandok tarsasagat, nem kerdezgetjuk uton utfelen honnan jottek, miert jarjak az utat, nem gyujtunk baratokat, hogy otthol elmondhassuk ki mindenkivel talalkoztunk. Csak megyunk az uton. Azon az uton ami eppoly kozonseges osveny mint az otthoni. Oldalt soveny keretezi, vagy erdo mellett haladunk el. Egyik oldalon az ezer eves kovekbol rakott kofal, masik oldalon hosszu kokerites, nyirott gyep, lathatoan ujonnan epult villasor. Egyik oldalon a mult es annak emlekei, a masik oldalon a fogyasztoi tarsadalom minden jelkepe. Valoban itt haladunk kozte. Eleg ezt vegig gondolni. Csak a tenyeket. Mar is megfogalmazodik, hogy valoban kozepen kell haladnuk. Itt kell lenni a pillanatban. Eppen az uton. es barhol vagy, ne azon ragodj ,mi tortent, hogyan is volt a multban, vagy eppen tegnap, vagy eppen ma reggel, ne gondolkodj folyton azon hogyan is kellene tenned, hogy haladj, es elso legyel, vagy legalabb elol indulj Te el.  Nem eled meg igazan az eleted, ha folyton hatra vagy elore gondolsz. hat ezert kellett ide jonni, hogy a tapasztalas tudatosuljon.
Aztan a hangulat valtott, kozeledtunk Fureloshoz. Ez a a kis falu ahol egyszer nagyon faradtan beterve a huvos kistemplomba, meghato kep tarult elenk. Egy  fabol faragott Krisztus a kereszten. Csak az egyik karja volt odaszegezve a masikat leejtve,tenyere felfele nyitott... Megkerdeztuk miert van igy?  "Azert, hogy azzal a kezevel segitse tovabb Santiago fele a zarandokokat." Meghatodtam. Ezt az erzest kerestem ujra 5 eve es ma reggel is, de a kapolnat zarva talaltuk, akkor is es most is.  Megszaporazva lepteinket "huztunk" Melide fele. Minden konyvben es meg a kocsmaban a spicces peregrino is azzal az informacioval latott el bennunket, hogy a legfinomabb pulpo itt Melideben van. Erre vagytam napok ota. De meg delelott 10 ora korul volt. Az elso bar,ahova betertunk nemfozott pulpot. Megkeseredett szajizzel nyomtam le a maskor olyannyira szeretett tejeskavet a sutemennyel. Eppen piacra pakoltak a szemkozti utcan. Azt hittuk erdekes lesz, de csak ruha piac volt. Nem volt mit nezni. Raalltunk hat ujra a caminora , es lepdeltunk felfele, ki a varosbol. Egyre erosodott bennem a busszusag, duhos voltam, haragos, amiert nem sikerult polipot ennem.  Gabor: "Ugye tudod, hogy nem a polip miatt vagy duhos?" nem tudtam. Semmit. Csak azt ereztem,hogy egy nagy gomboc kezd noni a torkomban, se lenyelni (se kikopni). rettenesen sajnaltam magamat. A zarandoktarsak egyre-masra huztak el mellettunk. Gabor biztatott, hogy sird ki magadbol, de nem sikerult, az el nem sirt konnyektol megszabadulni  nem lehet kozonseg elott. Lassan huppogve haladtam, majd Gabi otthagyott, egyedul maradva aztan sikerult egy keveset kizokogni belole, ami maradt azt mar levitte nehany korty viz is.
Valamelyest megkonnyebbultem. Renovel  - a baratsagos olasz fiuval - tobbszor melloztuk egymast. Most is ujjongva koszontott bennunket, mondta, hogy Rabadisoba igyekszik. Mi orulunk, ha Arzuaig eljutunk. (Foleg hogy mar 40 perce verem a billentyuket itt Beinteben egy kocsmaban) Beinte errol bevezetes szamunkra, hogy amikor ot eve itt jartunk, eppen zuhogo esoben, egy barba igyekeztunk sietve megmelegedni, amikor az ut tuloldalarol kialtozasta figyeltunk fel. Odapilantva lattuk., hogy aAdreas Atya bennunket invital eppen a templomba, de annyira faztunk, hogy ugy tettunk, mintha nem vennenk eszre. Na, nem hagyta! Addig kialtozott, hogy vissza kellett fordulnuk beterni a kis Szent Jakab iglesiaba. Nem bantuk meg. Most mar messzirol figyeltuk nyitva van-e. Ugy volt. Egyedul maradtam a felhomalyban. Sikerult megszabadulnom az osszes felgyult feszultsegtol.. Szeretet es hala toltott el. Most jol vagyok. Hozunk is mindenkinek innen egy Szt Jakab kepet.